Alapvető igazság, hogy minden ember egyenlőnek születik. Bárki könnyen elképzelheti, de különösen azok akiknek már született gyermekük, hogy egy csecsemő, vagy egy-két éves kisgyerek szükségletei, viselkedése ugyanolyan, bárhol is éljen e világon.
Ugyanakkor az is igazság, és azt is bárki láthatja, hogy szinte már pici gyermekkortól, 2-3 éves kortól mekkora különbségek lehetnek az emberek között. Ennek megértéséhez segítségül hívom a "kristálytiszta logikát" - azt a tudományt amely minden ember rendelkezésére áll, csak meg kell állnia egy pillanatig, összegezni és rendszerezni ismereteit, meglátni ezek között az összefüggéseket, az ok-okozati viszonyt és eljutni a következtetésre amely az előzőekhez képest új ismeretként fog megjelenni és beivódni az elmébe.
Nos tehát, mik is alakíthatják ki az emberek közötti különbségeket ? Az olvasmányaimból és a saját tapasztalataimból következő véleményem szerint ez két alapvető tényezőnek köszönhető:
1. Veleszületett, genetikailag kódolt ösztönök, jellemvonások összessége. Nem ismerem az ide vonatkozó kutatásokat, de úgy gondolom ezek levezethetők az ember biológiai lény mivoltából. Hatásuk az emberre, mint tudatos lényre jelentős, de nem elsődleges.
2. A családi és közösségi környezet, a neveltetés, a kulturális hatások, a tanulmányok, az olvasmányok, az embertársakkal történő érintkezések hatása - melyeket összefoglalóan szocializációnak nevezünk. A fentebb említett "különbségek" - amelyek főképp viselkedésben, öltözködésben, cselekedetekben, beszédstílusban mutatkoznak meg - kialakulásában elsődlegesen a szocializációnak van tehát szerepe. Ennek hatása oly erős, hogy a legtöbb emberben felülírja a veleszületett, ösztönös viselkedésformákat.
Az előző, általános megfogalmazásból levezethetők a hatalmas társadalmi, kulturális különbségek a világ különböző népcsoportjai között, de számomra sokkal érdesebbek az egyes társadalmakon belüli, az azt alkotó emberek közötti különbségek.
A fenti két pont alapján világos, hogy minden egyes ember, minden egyén különbözik a másiktól. De! Azt hiszem mindenki észrevette, tapasztalta már, hogy ember és ember között vannak azonos vagy közel azonos viselkedési, stílusbeli mintázatok. Ezek természetesen nem ölelik fel a teljes személyiséget, de a legtöbb esetben jól megfogható, körülírható jegyeket, mintákat foglalnak magukban, melyek alapján egy adott társadalmat alkotó emberek csoportosíthatók.
A csoportosítás alapjait képző emberi tulajdonságok, stílusjegyek alapvetően kétfelé bonthatók:
a) Olyan jegyek amelyek alapján úgy lehet csoportosítani az embereket, hogy végül egy többé-kevésbé hierarchikus, piramis jellegű képződményként válik láthatóvá a társadalom szerkezete. Például ilyen csoportok a munkásság, kispolgárság, értelmiség, parasztság, arisztokrácia.
Itt nagyon fontos leszögezni, hogy a hovatartozást és a tudatosságot csak részben határozzák meg és alakítják a gazdasági, vagyoni alapok ! Legalább ugyanilyen fontos az egyén felismerése saját helyzetéről, és egyfajta csoporttudat. Ezen kívül fontos még, hogy a csoporthatárok elmosódottak, az átjárás viszonylag könnyű, sőt az egyes ember lehet akár két-három csoport tagja is a szociológiai kritériumok és az önmeghatározás, önbesorolás alapján.
b) Olyan általános emberi tulajdonságok, viselkedésminták amelyek a hierarchikus kereteket átlépve vagy inkább azok fölött határoznak meg csoportokat, mint például a rendes emberek, igaz hívők, bunkók, vasárnapi autósok.
Az iménti a) pontban említett társadalmi helyzetfelismerés, hovatartozástudat azonban nem fejlődik ki mindenkiben. Ugyanakkor valakiben csak egyszerű tudomásulvétel, valakiben viszont komoly összetartozás-érzés, sőt pozícióvédő magatartás alakul ki.
Én azonban abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a neveltetésem, tanulmányaim, olvasmányaim, a családi környezetem, az engem ért kulturális hatások, tehát a szocializációm révén világosan látom és fel tudom ismerni, hogy különböző tulajdonságaim, viselkedésmintáim alapján mely társadalmi csoport/csoportok tagja vagyok és hol helyezkedek el a társadalmi hierarchiában.
Nos, én az értelmiség tagja vagyok.
az emberek különböznek
2007.02.26. 22:00 Horváth, Márton
3 komment
Címkék: civil független
A bejegyzés trackback címe:
https://civil.blog.hu/api/trackback/id/tr2038859
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pethő Szilvia (Hystie) 2007.02.28. 12:53:58
Valóban különbözőek vagyunk.
Úgy látom, hogy szocializációnk befolyásolja életszemléletünk is.
Rengeteg pesszimista - optimista viccet gyártott a társadalom, ahol a poén többnyire az optimistákon csattan. Ez nyilván azért van, mert gyanítom, hogy mi magyarok többnyire a pesszimista oldalon állunk.
De mit is jelent ma pesszimistának lenni? Vannak ténylegesen (nem mint Te, Kedves Márton :) ) közlési kényszerrel szenvedő emberek, akik élvezik a saját hangjuk csengését, ezért minden alkalmat megkeresnek ezen szenvedélyük kiéléséhez. Nos, visszatérve a gondolatmenetemhez, érdemes elhallgatni és csak hallgatni egy ilyen képeséggekkel rendelkező embert. Miről beszél? Mindig valami ellen!
Ma már volt szerencsém egy Faludy, egy Kodály, egy a macskák, egy a macskát tartók, egy a kutyák, egy a kutyát tartók, egy a liberális párt, egy a tanácsadói hálózat és egyet egy konkrék személy (nem kívánom megnevezni úgy se ismeri más) ellen szóló monológot. (még csak dél van, jelzem) Direkt hegyeztem fülemet, hátha hallok valami mellett szóló monológot is, hogy valami milyen jó és mennyire elismert, és milyen jól működik. De hát hiába. Bár az is lehet, hogy szegény emberünk megrögzött ellenzéki. Minek az ellenzéke? Mindig az aktuális dolognak.
Elhatároztam, hogy kutatni fogom a nemzeti pesszimizmust. Mi ez, divat? Mennyire jellemző ez az általad is meghatározott társadalmi csoportokban?
És mi a motivációm? Az, hogy jó magamat "hurrá-optimistának" és súlyosan naívnak tartom, így én vagyok az, akiről az optimista vicc szól. Másrészt viráglelkemet súlyosan elkedvteleníti, mikor kénytelen kelletlen negatív hangvételű monológokat kell hallgatnom.
Amikor én azt mondom, nahát milyen szép időnk van, leginkább az a válasz, hogy igen, de mi lesz így a mezőgazdasággal, nem volt tél, nincs hó stb. Pedig lehetne a válasz az is, hogy igen, milyen jó, így kicsi a valószínüsége az árvíznek és az utak se fagytak szét.
Az USA-ban divat volt a szmájl, a pozitív életszemlélet és a "kedvesség". Ami azt is jelentette egyben, hogy mosolyogva rúgtak valakit ki az állásából, de azt is, hogy az utcán mindenki vigyorogva járt. Függetlenül minden bajától.
Nálunk ez pont fordítva van. Minket ma a negatív életszemlélet köt össze.
Úgy látom, hogy szocializációnk befolyásolja életszemléletünk is.
Rengeteg pesszimista - optimista viccet gyártott a társadalom, ahol a poén többnyire az optimistákon csattan. Ez nyilván azért van, mert gyanítom, hogy mi magyarok többnyire a pesszimista oldalon állunk.
De mit is jelent ma pesszimistának lenni? Vannak ténylegesen (nem mint Te, Kedves Márton :) ) közlési kényszerrel szenvedő emberek, akik élvezik a saját hangjuk csengését, ezért minden alkalmat megkeresnek ezen szenvedélyük kiéléséhez. Nos, visszatérve a gondolatmenetemhez, érdemes elhallgatni és csak hallgatni egy ilyen képeséggekkel rendelkező embert. Miről beszél? Mindig valami ellen!
Ma már volt szerencsém egy Faludy, egy Kodály, egy a macskák, egy a macskát tartók, egy a kutyák, egy a kutyát tartók, egy a liberális párt, egy a tanácsadói hálózat és egyet egy konkrék személy (nem kívánom megnevezni úgy se ismeri más) ellen szóló monológot. (még csak dél van, jelzem) Direkt hegyeztem fülemet, hátha hallok valami mellett szóló monológot is, hogy valami milyen jó és mennyire elismert, és milyen jól működik. De hát hiába. Bár az is lehet, hogy szegény emberünk megrögzött ellenzéki. Minek az ellenzéke? Mindig az aktuális dolognak.
Elhatároztam, hogy kutatni fogom a nemzeti pesszimizmust. Mi ez, divat? Mennyire jellemző ez az általad is meghatározott társadalmi csoportokban?
És mi a motivációm? Az, hogy jó magamat "hurrá-optimistának" és súlyosan naívnak tartom, így én vagyok az, akiről az optimista vicc szól. Másrészt viráglelkemet súlyosan elkedvteleníti, mikor kénytelen kelletlen negatív hangvételű monológokat kell hallgatnom.
Amikor én azt mondom, nahát milyen szép időnk van, leginkább az a válasz, hogy igen, de mi lesz így a mezőgazdasággal, nem volt tél, nincs hó stb. Pedig lehetne a válasz az is, hogy igen, milyen jó, így kicsi a valószínüsége az árvíznek és az utak se fagytak szét.
Az USA-ban divat volt a szmájl, a pozitív életszemlélet és a "kedvesség". Ami azt is jelentette egyben, hogy mosolyogva rúgtak valakit ki az állásából, de azt is, hogy az utcán mindenki vigyorogva járt. Függetlenül minden bajától.
Nálunk ez pont fordítva van. Minket ma a negatív életszemlélet köt össze.
Pethő Szilvia (Hystie) 2007.04.12. 22:28:21
Kedves Márton! Engedd meg, hogy engesztelhetetlen közlés vágyamat (muhaha) én is itt éljem ki.
Történt velem ma, hogy ismét nagyot csalódtam a Rendszerben. A szakmai érvekkel szemben, egy számomra fontos dologban politikai döntés született. Ez már több területen megtörtént, de ebben az esetben és ebben a témában még nem fordult elő, ezért teljesen felkészületlenül és váratlanul ért.
Természetesen a "jól értesült optimistánktól" (aki mellesleg ezt a poént el is sütötte az esetre), meg kaptam, hogy hát mit vártunk többet, Ő megmondta.
Az ember (mármint esetünkben ÉN) keresi mindennek a pozitív oldalát, de ebben nem igazán találtam. A szakmai érvek és tapasztalat ellenére belecsapott a tányérunkba a Politika. És pont a miénkbe!
Bevallom egész nap a düh, a csalódottság és a frusztráció miatt gondolkodni alig bírtam. Cifrábbnál cifrább reakciók jutottak eszembe, többek között arról, hogy hogyan nehezíthetnénk meg politikai kedvezményezettünk boldogulását új pályáján, vagy hogy egy ilyen helyzetben kinél lehet panaszt emelni.
Most estére már higgadt fejjel, és a helyzetbe beletörödve már más szemmel tekintek tovább. (Bevallom ebben az is segített, hogy a döntés minden - számomra meghatározó véleménnyel rendelkező - kollegát meglepett, így sok együttérzésben volt részem.)
Valójában a Rendszerben ezek a dolgok előfordulnak, és mi hangyák kénytelenek vagyunk ezt elfogadni. És el is fogadjuk, hiszen még soha nem hallottunk olyanról, aki merészelt volna egy ilyen ügyben felemelni a hangját. Elfogadjuk azt, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. (Klasszikusok után szabadon.)
És gondolatmenetem eme részénél már ismét az optimista, és pozitív világszemlélet felé tekintek tovább. Eszembe jutott ugyanis egyik kedvenc filmünk a "Mátrix" jelenete. Az ügynök meséli, hogy a gépek által tökéletesre tervezett világot az emberek nem fogadták el, és folyamatosan fel akartak ébredni belőle.
Valójában a mi tökéletlen Rendszerünk egyik alapvető tökéletlenségét okozó alkotó eleme a Poltika, mely hiánya vagy gyengesége esetén nem tudnánk felfogni a Világunkat Valóságnak. Tehát ez esetben a szükséges Rossz...
Történt velem ma, hogy ismét nagyot csalódtam a Rendszerben. A szakmai érvekkel szemben, egy számomra fontos dologban politikai döntés született. Ez már több területen megtörtént, de ebben az esetben és ebben a témában még nem fordult elő, ezért teljesen felkészületlenül és váratlanul ért.
Természetesen a "jól értesült optimistánktól" (aki mellesleg ezt a poént el is sütötte az esetre), meg kaptam, hogy hát mit vártunk többet, Ő megmondta.
Az ember (mármint esetünkben ÉN) keresi mindennek a pozitív oldalát, de ebben nem igazán találtam. A szakmai érvek és tapasztalat ellenére belecsapott a tányérunkba a Politika. És pont a miénkbe!
Bevallom egész nap a düh, a csalódottság és a frusztráció miatt gondolkodni alig bírtam. Cifrábbnál cifrább reakciók jutottak eszembe, többek között arról, hogy hogyan nehezíthetnénk meg politikai kedvezményezettünk boldogulását új pályáján, vagy hogy egy ilyen helyzetben kinél lehet panaszt emelni.
Most estére már higgadt fejjel, és a helyzetbe beletörödve már más szemmel tekintek tovább. (Bevallom ebben az is segített, hogy a döntés minden - számomra meghatározó véleménnyel rendelkező - kollegát meglepett, így sok együttérzésben volt részem.)
Valójában a Rendszerben ezek a dolgok előfordulnak, és mi hangyák kénytelenek vagyunk ezt elfogadni. És el is fogadjuk, hiszen még soha nem hallottunk olyanról, aki merészelt volna egy ilyen ügyben felemelni a hangját. Elfogadjuk azt, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. (Klasszikusok után szabadon.)
És gondolatmenetem eme részénél már ismét az optimista, és pozitív világszemlélet felé tekintek tovább. Eszembe jutott ugyanis egyik kedvenc filmünk a "Mátrix" jelenete. Az ügynök meséli, hogy a gépek által tökéletesre tervezett világot az emberek nem fogadták el, és folyamatosan fel akartak ébredni belőle.
Valójában a mi tökéletlen Rendszerünk egyik alapvető tökéletlenségét okozó alkotó eleme a Poltika, mely hiánya vagy gyengesége esetén nem tudnánk felfogni a Világunkat Valóságnak. Tehát ez esetben a szükséges Rossz...
Pethő Szilvia (Hystie) 2007.04.22. 12:43:42
Blogolhatnékom támadt megint :)
Van ez az ún. "zéro tolarencia" dolog. Ez egy kezdeményezés, aminek a kezdetéről lemaradtam. Így már csak azt hallom a médiában, hogy ehhez civilek, pártok mindenki csatlakozik, mindenki egyetért. Mivel lemaradtam az elejéről, és mivel már nincs hír értéke, azt már nem hallani, hogy miről is szól.
Ezért aztán gondolkodnék ÉN, hogy a cím alapján mit is jelenthet. És felháborít! Számomra a tolarencia egy pozitív emberi tulajdonság, azt jelenti hogy el tudjuk nézni embertársaink hibáit, másságukat, türelemmel kezeljük a problémásokat, egyszerüen elfogadunk mindenkit olyannak, amilyennek a sors szánta. Tetszik érteni mire gondolok. Sajnos nincs a polcomon egy értelmező kéziszótár pedig most nagyon precízen leírhatnám a jelentését.
Na erre a pozitív emberi tulajdonságra azt mondja Magyarország Miniszterelnöke, hogy legyen zéró. Hmmm...
Aztán természetesen utána olvasok miről is van szó és értem már mit akar: zéró tolarencia a zéró tolarenciával szemben. Tehát ha matematikát is segítségül hívva ez jön ki: negatív hozzáállás a negatív hozzáállással szemben=pozitív végeredmény. (Azaz gyk: minusz szor vagy per minusz az mindig plusz:))
A végkövetkeztetés: a kiáltvány címét jól el... :) Szerintem. Nekem mást sugall, mint ami a tartalma.
Lehetett volna valami ilyen is: Tolarencia, gyülölettel a gyülölködők ellen, avagy Zéró tolarencia a gyülölettel szemben. Vagy valami hasonló :)
Van ez az ún. "zéro tolarencia" dolog. Ez egy kezdeményezés, aminek a kezdetéről lemaradtam. Így már csak azt hallom a médiában, hogy ehhez civilek, pártok mindenki csatlakozik, mindenki egyetért. Mivel lemaradtam az elejéről, és mivel már nincs hír értéke, azt már nem hallani, hogy miről is szól.
Ezért aztán gondolkodnék ÉN, hogy a cím alapján mit is jelenthet. És felháborít! Számomra a tolarencia egy pozitív emberi tulajdonság, azt jelenti hogy el tudjuk nézni embertársaink hibáit, másságukat, türelemmel kezeljük a problémásokat, egyszerüen elfogadunk mindenkit olyannak, amilyennek a sors szánta. Tetszik érteni mire gondolok. Sajnos nincs a polcomon egy értelmező kéziszótár pedig most nagyon precízen leírhatnám a jelentését.
Na erre a pozitív emberi tulajdonságra azt mondja Magyarország Miniszterelnöke, hogy legyen zéró. Hmmm...
Aztán természetesen utána olvasok miről is van szó és értem már mit akar: zéró tolarencia a zéró tolarenciával szemben. Tehát ha matematikát is segítségül hívva ez jön ki: negatív hozzáállás a negatív hozzáállással szemben=pozitív végeredmény. (Azaz gyk: minusz szor vagy per minusz az mindig plusz:))
A végkövetkeztetés: a kiáltvány címét jól el... :) Szerintem. Nekem mást sugall, mint ami a tartalma.
Lehetett volna valami ilyen is: Tolarencia, gyülölettel a gyülölködők ellen, avagy Zéró tolarencia a gyülölettel szemben. Vagy valami hasonló :)